Amikor 1984. novemberében az A.R.T.S. elindult, a tagok még nem tudták megnevezni mi az a probléma, ami közös bennük; egyedül azt tudták, hogy az a „valami” gátolja őket az alkotókészségük megélésében. Úgy érezték, hogy perverz módon arra vannak ítélve, hogy, halva született csecsemőként hordozzák magukban némán az adottságaikat a sírig, soha meg nem engedve maguknak, hogy a bennük rejlő alkotó folyamat a maga teljességében kifejeződhessen. Tudták, hogy sok irracionális félelem és hiedelem blokkolja a kreativitásukat. De vajon milyen félelmek és hiedelmek? És honnan eredtek ezek? Mi a neve annak a „valaminek”, ami ilyen mély fájdalmat vált ki? Életük minden területén gátoltak és elkerülőek voltak. Úgy tűnt, hogy a Kreatív Blokk inkább csak része a problémának – inkább tünete, mint kiváltó oka.
Az első A.R.T.S.-irodalom New York városából származik, és ebben a tagok az őket jellemző elkerülési problémát szindrómának hívták anélkül, hogy tudtak volna a „elkerülés” és a „szindróma” szavak egészségtudományi jelentéséről. Az ezt követő A.R.T.S.-irodalmak Bostonban és Los Angelesben íródtak, és szintén az elkerülésre fókuszáltak. Az egyik irodalom szavakban festette le a kényszeresen elkerülő alkotó viselkedésének kegyetlen természetét, a másik pedig felsorolta, hogy milyen különböző módokon tudja elkerülni az alkotó, hogy a művészetén dolgozzon.
Tizenöt évvel később Abigail B. az A.R.T.S. megalapítója, miközben a Harvard Guide to Psychiatry (Harward-i Pszichiátriai Útmutató) c. könyvet olvasta, felfedezte, hogy létezik egy reaktív-reagáló személyiségzavar, amit az orvostudomány ténylegesen „Elkerülőnek” hív, és hogy az elkerülésre jellemző tünetek csoportját együtt valóban „Szindrómának” nevezik!
Továbbá pedig erre a szindrómára jellemző, hogy az érintettek fóbiásan félnek minden olyan szituációtól, ahol látható célpontjaivá válhatnak az elutasításnak, árulásnak, kritikának, üldöztetésnek, vagy sérülésnek. Ezek a figylemeztető félelmek arra késztetik az elkerülő személyiséget, hogy kerüljék a kockázatot az életük több területén is – nem csak az alkotásban. Húsz évvel az A.R.T.S. elindulása után a tagok a rendellenes viselkedésüket „Elkerülő Szindrómának” nevezik.