 |  |  |  | |
 |  |  | ||
 |  |  |  |  |
1. Érvénytelenítő környezetben nőttünk fel, ami ahhoz vezetett, hogy kételkedünk a saját művészi önkifejezésünkben.
2. Minden egyes 24 órán belül megtaláljuk a módját, hogy tudatosan vagy tudattalanul elkerüljük azt, ami számunkra a legnagyobb öröm – a kreativitásunk kifejezését.
3. Visszavonultunk a művészetünktől, és belevetettük magunkat olyan életformákba, kapcsolatokba és munkánkba, amik összeegyeztethetetlenek a művészeti céljainkkal.
4. A kreatív energiáinkat gyakran blokkolja kétségbeesés, depresszió, düh, megszállottság, kényszeres viselkedés és / vagy függőség. Kizárunk jelentős kapcsolatokat az életünkből: szakmai, társadalmi, családi, baráti és szeretet-kapcsolatokat.
5. Önpusztító gondolatok és társadalmi mítoszok vannak a fejünkben, mint: "A művészet nem praktikus” (nincs gyakorlati haszna) - "A művészek idegbetegek" - "Éhen fogsz halni" - "Képződnöd kellene" - "Túl öreg vagy már" - "Túl késő" - " Te egy csaló vagy." Mi ezeket igaznak érezzük, miközben természetesen nem azok.
6. Elbátortalanodunk más művészek sikereitől. Féltékenység, irigység, félelem, önsajnálat, perfekcionizmus, ellenérzés és más jellemhibák blokkolják a saját kreativitásunkba és tehettségünkbe vetett hitünket. Nem érezzük magunkat érdemesnek a sikerre, sem arra, amit elértünk, sem arra, amire vágyunk. Csalónak érezzük magunkat.
7. Sokszor „nem érezzük magunkat biztonságban”. Attól félünk, hogy kritika, sértés, vagy visszautasítás célpontjává válunk. Jobbszeretünk láthatatlanok lenni, és örökre a startvonalon maradni. Ezzel az ún. Elkerülő Szindróma csapdájában maradunk.
8. Úgy gondolunk a saját művészetünkre, mint valamire, aminek nincs köze a realitáshoz, megtagadva magunktól a jogot, hogy kövessük az álmainkat. Elfelejtjük, hogy a művészeknek joguk van a saját megfelelő munkájukat végezni, és megérdemlik a boldogságot és sikert, amit ez a munka hoz.
9. Félünk attól, hogy úgy tekintsünk a kreativitásunkra, mint a megélhetésünk eszközére, így elkerüljük az elköteleződést. Az a gondolat, hogy alkotásból tartsuk fenn magunkat, túl nyomasztó. Képtelenek vagyunk meghatározni a művészetünk piaci értékét.
10. Többféle dologhoz van tehetségünk, így nehéz felismernünk az igazi hivatásunkat. Megtagadjuk a felelősséget, hogy teljesen kibontakoztassuk a tehetségeinket. Félünk meghozni a szükséges áldozatokat és meghatározni a prioritásokat ahhoz, hogy megvalósítsuk a saját Igaz Művészi Látomásunkat.
11. Az idő számunkra kezelhetelen. Nehézséget okoz, hogy végigvigyünk egy projektet és gyakran szabotáljuk a saját erőfeszítéseinket. Dolgozni akarunk a munkánkon, de nem tudjuk, hogy hogyan tegyük. Türelmetlenné válunk a folyamat során, elfelejtjük, hogy az eredmények Isten idejében érkeznek meg, és nem a mi időnkben.
12. Régóta félünk a kreatív energiánktól, és már nem bízunk az ösztöneinkben. A spirituális tudatosságot nélkülözve nem látjuk meg, hogy a Végtelen Kreatív Folyamat csatornái vagyunk.
